Czipott György: Koszorú

Nézlek, álomtalan,
megtorpant, mi vár rám.
Kékfestő dúc a van.
Vánkos tiszta vásznán

sárarany haj terül
koszorúvirágnak.
Öröm jajong belül:
Milyen szépnek látlak!

Csönd pihéz, bőrön át
erek megerednek.
Félem ez éjszakát.
Mennyire szeretlek!