Fülöp Árpád: Hol vagy Arany János?

Hol vagy Arany János, vezérlő oszlopom,
Imádságos könyvem, lelki vigaságom?
Sohase láthattam dicsőült személyed
S legjobban szeretlek mégis a világon.
Tereád gondolok a legeslegtöbbször,
Egyedül vagy nékem legjobb ismerősöm,
Képzeletemben is a te képed példa,
Hogyha igaz embert keresek a földön.
Ott ragyogsz fölöttem végtelen magasban,
Csilagmilliók közt tündöklő nagy fénnyel,
Ha az égre nézek, legelőször száll rád,
S buzgó szemem rólad utoljára tér el.
Sóhajtozva kérdem: mért nem élsz közöttünk,
Mért vagy fenn a szép, de rideg messziségben?
Vagy ha ugy kell lenni, én parányi lélek
Egy kissé korábban miért is nem éltem?
Akkor csekély elmém szerény alkotásit
Elődbe borulva zsámolyodhoz tenném,
Remény s kétség között szorongó kebellel
Birói szózatod ajakadról lesném.
Ha lesujtó volna ajkadról a szózat,
Megnyugodnám, mert nagyigazságu voltál,
Szomoruan bár, de meghajolna térdem,
Mert a szent igazság énelőttem oltár.
S babért ha nyujtanál, még ha oly szerényt is,
Lehetne-é annál nagyobb boldogságom?
Mert sem ellenségért, sem pedig barátért,
Nem ejtettél csorbát a szent igazságon.