Fülöp Áron: Prológ

Silányság, - gyönge lomha szárnynak
Próbálgatási e dalok;
Magam is többet hittem egykor,
Mint amennyit ime adok;
De vígasztal: nem a világnak
Szántam és nem neki adom, -
- Ibolyát fednek lombok, árnyak -
Szállj kis könyvem hát szabadon!

Ne félj, sováran kritikus szem
Nem méri rímed, ütemed;
A "nagy tehetség" nem kiált fel:
Badarság - sérti fülemet;
Nem altatsz el szerelmes lánykát,
Ki előbb sóhajt kínoson;
Nem hallod az antiquár átkát:
...Kárba veszett fél garasom!

A "halhatatlanság" kezéből
Ne félj, soh'se nyersz aranyat,
Elrugtad akár "Ellák" bátyád,
De csitt, "vőink"-nek több marad!
Jó Kisfaludy sem mosolyg rád,
Nem vagy vele sógor, koma;
Petőfi tán? Hjah, szegény gazdád
És drága Szikszay bora...

Zaj nem kísér, nem hízelgő bók,
De szíves lesz a fogadás:
Egy érző szív, fogékony lélek,
Melyen nemes minden vonás,
A kinek oltár az örök szép,
S az éginek apostola, -
Kis könyvem, ő a "nagyközönség"
És kritikusod mosolya.

Szállj el hozzá, szállj lenge szárnyon
S beszélj neki egy bús regét:
- Volt, hol nem volt - szegény királyfi -
Vágyott, szeretett, hitt, remélt,
Édes álom ringatta karján,
Szépet, gyönyörűt álmodott,
S boldog volt bár a bércek alján,
Kezébe vőn vándorbotot.

S indult, kisérte illat és dal
A földön és a föld felett,
Álmából a nap akkor ébredt
Távol ködös bércek megett;
- Csak e sugár vezessen, intsen!
Nem, nem lehet kihalnia,
Alleluja, hatalmas Isten!
- Zengett ajakán az ima.

Aztán dal, illat egyre foszlott,
S aládűlt egéről a nap - -
Volt - hol nem volt - szegény királyfi
Iszonyu sötétben maradt.
A fény kihalt, nincsen szövétnek - - !
Fent nincs ég, elsülyedt a föld,
S üvöltése törpének, rémnek,
A mi egy végtelent betölt.

Volt - hol nem volt - szegény királyfin
Az átok, a kín végtelen;
Fakad-e dal, árad-e illat
A völgy ölén, a bérceken?
Ember lelkében él-e még hit?
Szívben vágy, szeretet, remény?
Ő nem kérd erről semmit, semmit,
Ő csak kacag, - kacag szegény!

Menj kis könyvem, szállj lenge szárnyon,
Mondd el e bús történetet:
A tündérálom szertefoszlott,
Szegény királyfi elveszett,
A hit megingott, vágy kiégett!
- S ha szeméből egy könny fakad,
- Szállj kis könyvem, ő megért téged
S te megnyered jutalmadat!

                                                           /1887/