Döbrentei Kornél: Hungaronektár

/Bevezető aroma/
– neoangard –

                        »Inkább mint ez a mindig…«
                               (André Breto)

Kicsinyke skálán ismer magára a vitamin.

A barka pedig menjen abba a jó, fácán-
rikkanatokkal megkaristolt tavaszba,
kiboholyló téboly-terebély (hol kényszer
a zubbony, ott fércművelt a szabó, s az ávónak
péterrúdja van – ne ily etalont adj Istenem, ki
rügyragyaverten, üggyel-bajjal kamaszodsz át rajtunk!).

Óceánból a csepp – tenger az gyermek!, folyósított
szándék sártekenőben, eretnekre-loccs szenteltvíz,
hitben busás – be a dzsungelt a nagymosásba!;
mosolyintva naptól a pára leend (jövő idő
jelenleg már csak a grammatikában) savas esőknek
lágy reciproka – orchidea-szomjtól nagypecsétes
az ínség, pusztán egy hóvirág-grupp mentőautókál
az ablak előtt, kapitulációfehéren és
                 SZIRÉNAGÁTLÁSTALAN,
s akár egy grundból kikupálódott focipályán
a krétavonal, elfolyik, el a géz, és bonczasztalunk
varrógéptelen, de csitt! – látomás jövel (automatick)
: az általános nőstény!, rá szőrmentén ondókonda
tör – oh rőffel mért ágyékkohézió! – míg kontya
bércéről vércsöppel át meg átpetélt menyasszonyi
fátyol tetszelg alá – tisztaság ne mirtuszolj! – és tépés
helyett hideglelős időcsíkként kondenzkedik
tova – : a piros stigmák nyomát hóval lepi be a tél,
hóval lepi be a tél (azért is fagyállva mind
a vérpadig!), amúgy himnusszal áhítatott vatta
                   AZ ÖSSZES FÜLETEKBE!

Kicsinyke skálán ismer magára a vitamin.

Ámbár az aranyeső bokor annyit kikeletezik,
amennyi csak belefér, a sziromzata merő  egy
villamos: begerjedten sárgáll, most intim csilingelő,
dől belőle a némaság, mint kutyából a hűség,
s a csönd-tönkje ütközőkön (deleléskor, midőn
fogyókúrázik az árnyék) káprázat-mívelte
krampuszok portyáznak szomorú amorfiában,
s a zöld azért csak besötétedik a haragtól (kis
öröm a nagy kert, hol kapanyél tüntetőn elsülni
vágy, és autonóm giliszták elé – mindenik
akárhol-ajk – lehasal a gigantic távol; hidd el
nyájas olvasó, ha einstanddal élsz, te is megkapod).

Jaj, ki tudja, a hosszúfarkú kósza pajzstetű
merre jár? – körbe mindenütt zsenge dughagyma ficánk
és a humusz égzengése, morajló telibefüvellés;
sej-haj gyöngyvirág (hú a parafrázisát!), hiába hiába
teljes a szegfű, ha iszappakolva is csonka a béke-:
     kölcsön, nemzedékeken lábaló kamatra,
     galambguanó gyűlik a közös kalapba
(lám csasztuska muszájkodik a prozódiában!),
és nem amortizálódik a mankó, ellenben
fölfut rá a társadalmi bú – fejlődésspirálisan –,
vigyázat, álnövény! – előbb-utóbb kilóg a szarkaláb!
     igen, mert a fényes szellők évadán
     a szarka lábon is szabad kleptomán
         (csasztuska-muszájos II.)
bimbós majoránna, bimbós majoránna, hazánk
állandó és meghatalmazott pecsenyevirága,
zamatolj érettünk, akikkel testvéri nyársak
gusztálkodnak léhán; ne mérgeskedj furunkulusba
bús remény (East felől halk borotvák szállnak át a légen),
a bíbor kifáradt kráterében a hajdani
eltévedt, nyakló nélkül úttalan (rossz poroszka, ó!),
minden patanyom öblejében megfeneklett
szerencsegálya, lélekvesztőn fapados rabság,
és idegen evezőtollakkal a bérnökök…,
ősléktől (Zotmunk, te patinás!) ablakzik a
tragédia, kitekintés, míg az engedély le nem
áldoz (a szellem napvilága visszavonásig),
bámész népeknél gyorsan megtérül a panoráma,
ameddig a szem eltart, lánc, lánc mondóka önkényesen
eszteredik a lánc, amúgy himnusszal átitatott
vatta a fületekbe! – még úgy is hallani a
hajdani vak (szemüveget a Bírónak!) ügetését;
kopp, kopp (ki az, mi az, vagy úgy?) az éhkopp a nemzeti
jászol előtt játszunk étvágyósdit s torkoljunk aktusba,
és rögvest szülessünk naprakészen, áptudét – így egybe
frenetikusan – bele ama fennen lerakottba
(mert tudvalévő: mindennek az alapja az alap),
kódisgőggel, mint egykoron a fémet, gyűjtsd fogadból
a plombát, és új páncélinget gondolj magadra:
     de vigyázz, ha jó a zivatar,
     egy jót korrodálni elzavar.
        (csasztuska-lakájos III.)
És különben is, adj király katonát! (Ne búsulj
kenyeres, jön még rád szalonna) „harapj, ha bírsz”, kár,
hogy skorbutba hajolt az alkony és elkezdődött
az ínyek háztáji-tájházi sorvadása. de végül
kivíttuk: kegyeletes az etetés – : zab és blabla,
(népjóléti szerszám a zabla, bármely ég néz le rája),
zabla és sorsborszesz, ez kell a magyarnak, nem
szabadság: (Kis ikralapjaimra felírlak én
– mondta Éluard, aztán csak a rendőr. Minden jó,
ha a vége demokratikuss), hát ne ingereld a
valóságot, mert az a kibicnek is drága, no és
a sok(k) jelszósított frázistól szahárálni jár
belénk a lélek, a kutya larpurlar ugat, a
paraván marad: mögötte kétpetéjű bábuk
– BUBIV end biBÁV – lesenyvedt köldökzsinórjuk nem
vészcsengőhöz kötött (figyelem, a fekália-
jelző készülék jellemhiba miatt szünetel!)

Amúgy vattával föltunkolt himnusz a fületekbe!,
hasbeszélő butykosból párbeszédel ki az igazság,
amit ne csak arra kijelölt helyen… – lehessen
utcán át is; a kofátlanságnak is van határa!
(Te ne tudnád, népmesék legendás alkusza, ki
parolát így kínálsz: itt a kezem, nem porcoláb),
tétre elpitéztünk az almásderest (mindig egy
oldala van, az is a túlsó!), hármas befutóra:
Mohács, Don… – a harmadik, a piacere, kis lovag –,
pucánk teli vérrel (miskárlókés-rövid éj),
a szétmért méndarab, mint néma hattyú nekünk hallgat
hideg vizekben. (Én nem ilyen istállót akartam!)
A legrövidebb út az L-alak, minden kockázatos
táblán a félelemtől berosálunk, míg monoton
mattolgat, így mulatja magát, a történelmi idő;
elmosogatni a gyalázatatot! – egy konyharuha
szorozva önmagával: végkifejlet a négyzeten,
(a rőt fejércselédet a hab elkapdossa).
Hé paraszt, ha célba érsz az apostolok lován,
málházd le a liturgiát!
             És hajó, mi,divergens
csapat! – még a vécé falak is összetartanak
valamiképp s hallik, a pisi szintén jó úton halad,
(ám hiába, itt minden tanulság falrahányt korsó).

A bíbor kifáradt kráterből az egyoldalúan
trapposított ügetését hallani egyre, aztán új
s új neszek: a gyümölcsösben hullik már a férgese –

Kicsinyke skálán ismer magára a vitamin.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf