Takáts Gyula: Csu Fu verseiből

     A CSÁSZÁR ÉS A VERS

Csu Fu a birodalom szélin
s a császár a költőket összeíratta
s mert hosszú az út, akár a nagy-fal,
Csu Fut az írnok kihagyta.
S adót vetettek rá akár
lovakra vagy a parasztokra!
– Ó fényes, óriás Birodalom
Csu Funak hát sehol se lesz így szobra? –
– Sehol! – s fizetve tovább az adót,
papírra írt néhány rövidke szót:
– A császár és a vers is egyre megy.
Kopik minden, akár a hegy! –

    A ZÖLDÖN TÚLI LÉTRŐL
                Csu Fu álma

Az erdőket szerette csak,
bár menni is alig tudott.
Hátát egy csernek vetve
a zöldön-túli létről álmodott,

s a ceruzát kereste újra,
melyet csak nagyritkán talált…
A szép hajók így úsztak el:
Becék jöttek, s ki Bahamák.

Üvegre font árboc-kosár
körül tág láthatár köröz
s a zöldön-túli, melyről szóltam,
fölcsillant néha betűi között.

    EGYRE LÁTJA

Csu Fu minap horgát, csónakját hagyva
kilépett oda és ha kérdik,
nem szól, de egyre látja s úgy megy haza
hal nélkül is, hogy szíve fénylik.