Béla király és a Bankó lánya

– A Sempei Névtelen költeménye nyomán –

ivbelaLovagi tornára, vitézi próbára hívta az urakat III. Béla király, meghívta Bankót is, aki már sok csatában megmutatta karjának erejét.
-    Hej – sóhajtozott Bankó –, ha megvolna a régi erőm! De csúffá tesznek a fiatalok a király udvarában!
Addig sóhajtozott, addig búslakodott, amíg elébe állott kilenc szép lánya közül a legkisebb, az volt a legszebbik:
-    Én szerelmes atyám, neked fiúmagzatot nem adott az Isten, én leszek hát a fiad! A hajamat vágasd le, a ruhámat huszármódra csináltasd, adj velem jó lovat és fegyverhordozó szolgákat, a többit bízd rám. Felmegyek a királyi udvarba, és amint fiadnak illik, úgy teszek.
Mit tehetett a vén Bankó? Hamar felkészítette a lányát, adott melléje néhány jó katonát, s azzal elbocsátotta a király udvarába.
Amikor Béla király az ifjút meglátta, erősen elcsodálkozott. Az ifjú legényesen járt, de a tekintete mást mondott: szép lánynak a pillantása volt. Nézi-nézi a király a szép ifjút, aztán azt mondja neki:

        De honnat való vagy, és kicsoda vagy te?…
        Mert ha leány volnál, igen szeretnélek,
        Budánál, mindeneknél inkább becsülnélek.

De a vám Bankó lánya nem árulta el magát, hanem nagy büszkén így szólott:
-    Vagyok olyan legyén, mint a király legjobb vitéze!
„Na megállj, majd próbára teszlek én!” – gondolta magában a király. Mindjárt parancsot is adott százhetvenhét vitézének, hogy minden vitéz teljes fegyverzetben Buda piacára menjen, de hozzon magával orsót, rokkát valamennyi. Mert ha Bankó lányt küldött, a lány az orsót, rokkát veszi szemügyre, de ha legényt, az elmegy mellette, és a fegyvert fogja megtapogatni.
Mindjárt kiállt a százhetvenhét vitéz Buda piacára, mert Bankó lánya elvette az egyik vitéz erős kézíját, rátette a nyílvesszőt, és kemény feszítéssel felhúzta az íjat.
Amikor a vitézek ezt látták, újra próbára akarták tenni, és azt mondták:  
-    No, ha olyan nagy legény vagy, ám lőjünk célba mindnyájan!
Egymás után próbálkoztak a vitézek, hát egy sem talált célba.
Bankó lánya volt az utolsó: egyenesen beletalált a cél közepébe.
Erre a vitézek mindjárt azt mondták:
-    Te vitéz ifjú, jer, vessünk most követ!
Egymás után hajítottak a vitézek, Bankó lánya volt az utolsó: hát messze túlhajította őket.
Akkor a százhetvenhét vitéz tanácskozni kezdett, aztán közös akarattal azt mondták:
-    Jertek, fussunk pályát!
Mindjárt megfutották a vitézek a pályát, Bankó lánya utolsónak indult, s hát ő lett az első!
Amikor háromszor győzött, azt mondták a vitézek:
-    Jere, üljünk mindnyájan a boritalnak!
Nagy asztalt hoztak, ott körül leültek, a vén Bankó lányát középre ültették, és a jó bort egymásra köszöntötték.
Addig köszöntötték, míg mind megrészegedtek.
Csak a vén Bankó lánya maradt józan: felvett egy kupa bort, a vitézekre köszöntötte, és a király egészségére megitta.
Amikor az urak kijózanodtak, elmentek a királyhoz, és jelentették:
-    Felséges királyom, nem lány ez, hanem vitéz, mindenkit legyőzött a vén Bankó fia. Céllövésben ő a legjobb, futásban is ő az első, kőhajításban is győzött, még a borivásban is levert minket.
De a király még mindig gyanakodott, mert erősen megnyerte a szívét a vén Bankó lányának szeme pillantása. Azt mondta a vitézeknek:
-    Még egy próbát teszünk! Elmegyünk együtt a fürdőbe!
Ott ül a fürdőben már az egész csapat, ott ül a fürdőben maga a király is. Egyedül a vén Bankó lánya nem akar fürdeni.
Azt parancsolja akkor a király:
-    Hallod-e, te Bankó fia! Jere, fürödj velünk!
Azt feleli akkor a vén Bankó lánya:
-    Ó, hatalmas király! Mennék én fürdeni, vígan lubickolni, de most kaptam levelet édesapámtól, s halljad, mit ír:

Törökök, tatárok minden váraimat
Égetik, rabolják minden tartományomat.

Kiugrik erre a király a fürdőből, felöltözik mindjárt, és azt mondja a vén Bankó lányának:

        Siess, fiam, haza, oltalmazd a földedet,
        Te szép váraidat, te szép örökségedet,
        És a te atyádnak tápláljad vénségét!

Mindjárt ajándékokat hozat, a vén Bankó lányát gazdagon megajándékozza, szépen elbúcsúztatja.
Akkor Bankó lánya beszállt egy szép könnyű gályába, hogy a Dunán aláereszkedjen.
Kigyűltek a vitézek a Duna partjára, ott állott a király is, úgy búcsúztatták a vén Bankó fiát, aki az összes vitézeket legyőzte.
Amikor a gálya elindult, a vén Bankó lánya a gálya végébe futott, hogy a királytól végső búcsút vegyen.
Kikapcsolta szépen legényes dolmányát, és megmutatta a királynak szép két almáját.

Teremnek-e, király, te birodalmadban,
A szép kerteidben ilyen drága almák,
Mint az én kertemben, kik előtted voltak?
Budára hoztam volt a két drága almát,
De nem tudtad, király, megszegni az almát!

-    Utána, utána! – kiáltja a király, s a vitézek mindjárt csónakba, sajkába ugranak, úgy mennek a gálya nyomában.
A király pedig ezt kiáltja a vén Bankó lányának:
-    Örök feleségem leszel!
De hiszen kiálthatja, a vén Bankó lánya kikacagja, a gálya pedig olyan sebesen repíti, mint a szél.
Amikor a szép lány hazaérkezik, mindent elmond az apjának, és most már együtt kacagnak a királyon, aki ugyan felsült.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf