Reviczky Gyula: Nősülő barátomnak
Első szerelmem édes álmi,
Beh messze, messze szálltok!
Boldog napoknak cimborái,
Ti is beh szétszóródtatok.
Sok régi pajtás most családja
Mosolygó kis körében ül;
Menyecske lett sok víg leányka:
Csak én maradtam egyedül!
Te is megnősülsz, azt beszélik
(Örömhír és mégis komoly).
Csapongó lelked szenvedélyit
Békóba verte lánymosoly.
Te is már nyugalomra vágyol;
Fellángoló véred lehűl,
S eszedbe jut a bibliából,
Hogy nem jó lenni egyedül.
Irigykedés fog el, barátom,
Hogy egybeforrt a szívetek
A szerelemnél e világon
Tisztább gyönyört nem ismerek.
Önzés, rideg közöny, gonoszság
Elől csupán az menekül,
Kinek szerelmét viszonozzák…
Nő boldogíthat egyedül.
Ha vérző seb támad szívedben,
Egy áldott kéz hegeszti be;
Ha panaszod van sorsod ellen,
Legjobb talizmán nőd szíve.
Megsimogat, letörli könnyeid’,
S ha megmar, a világ ebül,
Vagy irigyek szívedre törnek,
Ki véd?… A hitves egyedül.
Nekem a házasság szigetje
Idegen föld, csodás beszéd.
Szomorú lelkem számkivetve
Hallgatja, mint tündérmesét.
A bánat mint hajótöröttet
Űz, ver, dobál szüntelenül,
Hogy soha, soha ki ne kössek
S holtig bolyongjak egyedül.
Szívem a kétkedés tanyája:
Vergődő, lázas, ingatag.
Nem teljesülhet semmi vágya,
Örökké szomjazó marad.
Örömeimnek poharába
Keserű méregcsepp vegyül…
Csak menj barátom, menj a nászra,
Én így halok meg – egyedül.