Vályi Nagy Géza: Csáktornya
Elnézünk: Csákok büszke sziklavára,
Mura: magányos, éber őrszeme,
Itt, mintha minden bástyán, omladékon
Zrínyiek hősi lelke lengene.
Itt énekelt fegyvert, vitézi virtust
A verhetetlen költővezér.
És hirdette, hogy minden drága rögnek
Szent áldozati váltsága: a vér.
Innen indult az erdők rejtekébe,
S érte utol a sejtelemes halál.
Oh, az a vadkan mennyi hű-igaznak
Szívét vérezte, tépte össze már.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Hűs szél zörrent meg sárguló vart,
Intő szózat zúg: ne bántsd a magyart!