Jókai Mór: Régi dal régi dal

«Dózsa György» szomorújátékból

   Régi dal, régi dal, régi dicsőségről!
Fényes napnak ragyogása rózafelhős égből.
   …Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül
S a dicsőség hova tűnt el a szép magyar földrül?
   Fényben úszott az úri nép, bőségben a szolga,
Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga.
Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek,
A gyöngének oltalmazást, harcot az erősnek.
   Örömmel jött a jó barát örömek házába,
Reszketve jött az ellenség, siralom harcába;
Fejedelmek, kezeiket nyújtják szövetségre,
Ki meg dugta mind a kettőt háta mögé, félve.
   Tudós urak tudományát arannyal fizették,
Magyar nemzet virulását világnak hirdették;
Merre nap jár, merre hír jár három tengerpartnál,
Boldogabb nép, délcegebb nép nem volt a magyarnál!
   Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül;
A dicsőség hova tűnt el a szép magyar földrül?
Leáldozó nap sütése, alkonyodó égről:
Régi dal, régi dal, régi dicsőségről!…