Lukács József: Téli reggel
Még halk csodát muzsikál az éjjel
S én már vígan küldöm szerteszéjjel
A hó fölött, a hó alatt –
Hej, mennyi dús mag ott maradt…
A tarka álmok illatát,
Mely rímes számon illan át
A nap felé.
Deres fejével rám köszönt a hegy
S a szomszéd házon furcsán tovamegy
Egy szürkeszárnyú kis veréb,
Majd feltűnik egy kis cseléd.
Tán reggelit hoz? Friss tejet?
Az utcán hamut hintenek
A jég fölé.
Ma nincsen ünnep, nincsen égi kék,
De imakönyves öreg nénikék
– Hisz nem tilthatja senkise
S nekik fontos a kismise –
Otthon hagyva sok lim-lomot,
Felkeresik a hónyomott,
Vén templomot.
Simogat a puha téli reggel.
Üzenetet váltok a hideggel
S a jégvirágos ablakon,
Titkos, cirádás asztalon,
Mely annyi mindent elmesél…
Leírom: ó be szép a tél,
Be szép a tél!