Ébner Sándor: A farsang hajdan és 1932-ben Csömörön

farsangcsomoronCsömör Pest megyei település két részből áll. Egyikben katolikus tótok és németek laknak, másik részben evangélikus tótok. Farsangi szokásaik ma egybeolvadtak. Hasonlóan állítják össze a legénybírók az alakoskodó csoportokat, de régebben különbözött a kér csoport farsangi alakoskodása. A tótoké a maihoz hasonlított, a németeknél azonban különbözött a mai szokásoktól. Régebben a legények választottak két legénybírót a gazdagabbak közül, akik a farsangi mulatságra muzsikusokat fogadtak. A muzsikusok verklisek voltak. Húshagyó kedden délután négy órakor bement a kocsmába három maskura, akiket a legénybírók kijelöltek s nyomban utánuk a fiatalság, akik a mulatságon a legénybíróknak fizettek három napra való mulatság fejében 1 front 20 krajcárt. Este 11-12 óráig volt zene. Tíz óra tájban megkezdődött a vánkostánc. Itt már a lányok vették át a vezető szerepet s ők fizettek. Körbeállottak a legényekkel együtt. A kör közepére tettek egy széket tányérral, amibe a pénzt gyűjtötték. A legénybírónál volt egy kis vánkos. Ezt letette a földre kedvese elé, mindketten letérdepeltek és megcsókolták egymást. Erre a leány vette magához a vánkost, egyet táncoltak körül és akkor a leány befizette a pénzt tehetsége szerint. A vánkossal a leány egy kiválasztott legény, rendszerint a legénybíró barátja elé lépett, ott letérdeltek és megcsókolták egymást s akkor a legény ment a vánkossal tovább. Ezt felváltva így folytatták szigorú rendben addig, míg az utolsó leány is befizette a magáét, mert a vánkostánc azért volt, hogy a leányokat megfizettessék.
    Tizenkettőkor vége lett a mulatságnak. Legérdekesebb része volt a mulatságnak a prakkerolás, leányverés, ami 4-5 óra között történt. A leányokat a legények körbetáncoltatták. A legénybíró egy helyen állott és mikor eléje került egy táncospár, a táncoló legény felemelte párját, majd magához szorítva odatartotta a legénybíróhoz, aki mosósulyokkal kettőt csapott a leányra és a mosófa nyelével lökött rajta egyet. A prakkerolásban három legény papnak, leánynak és fiúnak van öltözve. Másnap ez a három maskura járt felöltözve házról-házra. Egyet feltettek létrára, mintha meghalt volna és a papnak öltözött alak egy kefeseprűvel vederből vizet vette, azzal hintve a létrán levő halottat annak jelképéül, hogy meghalt a farsang.
    A papnak öltözött nős ember előtt ministránsoknak öltözött fiú ment, akinek a homlokára hamut kent a pap ezekkel a szavakkal:
        Piest e blasom     Bolond vagy
        Pleibst e blasom     Bolond maradsz.
    A mai farsangi alakokban, melyeket képünkön mutatunk be, már nem ismerjük fel a régieket. Eltűnt a hagyományos farsangtemető szokás is, csak ötletszerűen öltöznek kéményseprőnek, terhes asszonynak, batyuszsidónak, hamvazószerdán házról-házra járva, tojást és zsírt szednek össze s abból este nagy vacsorát rendeznek, utána pedig táncra kerekednek. Ahol nem kapnak szépszerével tojást, joguk van az ólakat átkutatni, sőt ha zárt ajtókra találnak, szabad a kerítésen is átmászni a tyúkólak átkutatására.

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo