Demény Ildikó: Fiam
Most, erre az árva útra útravalónak,
két furcsaságot
két csodalátó embergyöngét mutatok:
az agyadat és a szívedet, fiú.
A szíved:
… lesz két asszony melletted.
A feleséged és az anyád – csak ők ketten! –
akiknek Te vagy az Élet
és Te leszel a Sors is, bizony fiam!
A szív pedig addig,
míg őket eléred,
ráfirkálja majd nagy csatáit a homlokodra.
Aztán az agyad:
… ez meg, fiam a minden vihar és
maga az ifjúi mindentakarás
a lázadások és keményöklű
vakmerő hit.
Hát ez lesz az agyad fiú, amíg
szíveddel eggyé válik…
Aztán pedig megbékélten
rámosolyognak a próbatétek
a meggyűrt arcra.
De jól van ez így, ha így akarta
a nagy Titok a mindenki útját.
Én megmaradok a régi szekérrel
a régi úton,
te meg nyüvöd a magad útját:
úttalan csapáson, göröngyön át
az új szekérrel.
De ha egyszer szétbukik majd a régi jószág.
Közben pedig a tiéd sem bírja
a zökkenős nagy bukókat már, hát
állj rá fiam az én utamra szépen.