Szabó Lőrinc: Halott húgom könyvei

Négy, öt és tíz és húsz éve lehet,
húgomnak adtalak benneteket
s most visszakaplak, visszakaptalak,
könyvek… Itt vagytok, vén deszkák alatt,
cukorládákban, ahogy délután
meghozott a vonat meg az anyám.

Itt vagytok, könyvek, egy szegény diák
s egy halott kincse, sok drága barát;
szépség s okosság minden lapotok,
válasz vagy még több, termékeny titok,
de nem ütöm fel födeleteket,
többet olvasok így belőletek.

Mint koporsóban, úgy feküsztök itt
s őriztek egy emberből valamit,
lelke útjait, melyek… És ahogy
életre és halálra gondolok,
sorvadó évei ravatalán
felül és rámnéz egy beteg leány.

Én könyvet adok neki… És az ágy
körött lassan kiépül egy világ,
s telnek a lázas évek és napok
s akitől minden megtagadtatott
mégiscsak kap valamit: ragyogó
sorsokat vetít elébe a szó.

A csodatevő szó bűvészete
játszik velem is, megzendül bele
az élő múlt… De hirtelen megint
felnéz a lány a könyvből, rám tekint
s látom: olyan volt, oly anyagtalan,
mint most, mikor már csak emléke van.

És mosolyog és újra int a kép
s mutatja a két ládát: életét…
Ez volt az egész?… Mily nagy a világ,
pénz, egészség, hegyek és Adriák
és szerelem!… S megborzong a való:
Mi jutott neki? Csak két láda szó.

Mi jutott? – kérdem. Csak üres varázs!
Csók helyett: vers, a tenger: leírás,
Németország: egy Wörterbuch!… Bizony,
silány kárpótlást kaptál, kis húgom…
S hogy örültél még ennek is, szegény!
Ahogy örültél, úgy szégyellem én.

Úgy szégyellem ma én… De mit tehet
szegény a szegényért?!… Végigremeg
szívemen a sok régi fájdalom
s gyűlölet lesz, mire elgondolom:
szégyen s gyűlölet a szegényekért
s káromkodás az egész életért.

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf