Sári Mári
Magyar népballada
Sári Mári beteges,
Nem eheti a levest;
Vizet inna, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén anyja,
Azt küldte el a kútra,
Míg a kútra oda jár,
Barna legény vele hál.
,De jó anyám nekem kend,
De jó vizet hozott kend,
Másszor is elmenjen kend,
Továbbá oda járjon kend.’
«Hát ez a bot kié itt,
Vajon ki hagyta ezt itt?»
,Hát… egy vándorló legény,
Szállást kért volna szegény.’
«Hát az ágyad mi lelte,
Hogy úgy le van heverve?»
,Cica fogott egeret,
Játszott vele eleget.’
«Hát a hasad mi lelte?
Hogy úgy fel van püffedve?»
Erre a lány nem szólott,
Csak az ablakba borult.