Mindeszenti István: Szerenád

A hűvös ég dereng fölöttem,
A hűvös holdfény karol át.
Fegyver cikázik messze ködben –
S most megköszönni idejöttem
Az arcod békés mosolyát,
Az arcod békés mosolyát.

Én köszönöm most, amit adtál,
Mert pihenő volt énnekem.
Megállt, mint vándor a pataknál,
Egy-egy mulandó pillanatnál
Az én mulandó életem,
Az én mulandó életem.

Akit majd kürtszó hív csatára,
Ne várd, hogy hozzád visszatér.
… Hull, hull a piros vér barna sárra,
Hull, hull zöld erdő harmatára,
És hóval lepi be a tél,
És hóval lepi be a tél.