Sértő Kálmán: Paraszti farsangi bál

Este mindenhol szép az este,
Ahol csak nő szeme ragyog,
S homlokok-alji fényességtől
Szégyenkeznek a csillagok.
Árva sugárral nevetnek le
A lusta hóhulláson át, –
Falusi korcsmában a zene
Talp alá kelleti magát.

A kendőket tartó őrmamák
Fal mellett ülnek a padon,
Söntésbe elbújt bíró körül
Emberek isznak szabadon.
A korcsmát vadan átallengi
Táncoló leányok szaga,
Dunát pótol a verejtékük,
Szemük darabos éjszaka.

Jelmezes, kesztyűs legény jön be
Kit mások jelmeze nem bánt,
Csizmákat húz a karjaira, –
És úgy öleli a leányt.
Nevetés korbácsa vág végig
Az emberek arcain át,
Ablakon keresztül a vén hold
Vicsorgatja be fogsorát.

Hideg hajnalra tisztul az ég.
Korcsmában szédít a meleg.
Hosszú asztalok favánkosán
Szundítanak az emberek.
A fiatalság hazaballag,
Csók cuppan hóhullás között,
Sárgafény ég a kék ég alján,
A hold mélységbe költözött.

Színházi Élet, 1935. január 6-12.