Vályi Nagy Géza: Hóhullás

Égi lepkék szárnyra kelnek,
Könnyű pelyhek
Menny alatt és föld felett,
Légi táncot lejtenek.

Álom-tisztán, hófehéren,
Észrevétlen
Lebben milljom, lenge pár,
Mint egy pajkos karnevál.

Habruhában, fényruhában
Kackiásan
Forgolódnak, ringanak:
Zajtalan tündércsapat.

Sima padlón, megvonaglón
És iramlón
Átcikáznak nesztelen
Mámorító estelen.

Szende bájjal, szomjú vággyal
Párosával
Szétszóródnak s perc alatt
Újra összerajzanak.

Körbe-körbe lángok gyúlnak, –
Köd-borúnak
Helyén – tenger mécsvilág
Ring, mint csillagmiriád.

Fényövezte bálterembe
Halk ütemre
Lantot vernek valahol:
Csábos, csengő zene szól.

S a víg párok egyre járják
Farsang táncát.
Szűz uszályuk: tejfehér,
S lassan-lassan lejjebb ér.

És hajnalra hűlő vággyal,
Lankadt szárnnyal,
Haldokolva, roskatag
Lápvirágra omlanak.