Bereti Gábor: Félénk dalocska
Még alszik a május a földben,
s hallgat a dal, a tavaszról nem szól.
Holt havak rongya roskad a vékony
üvegű fészken. Bokrok ölében
éled a tél. Rőt avar roppan.
Dér horgol, mintát csíp a sötétre.
Virágzó torokkal a föld sebe
lázít. Varjú vitázik a szóval.
Még alszik a május a szívben,
hol összefogódzva rím, s hóvirág
vívják értünk az örök csatát.
Beáll a jég, s a kérgek alatt
küzd ellene, harcol, forr a dalom;
mert ránk tört újra a középkor.