Szentmihályi Szabó Péter: Isten versei /4./

4.

Egyedül voltam. Ti így mondtátok,
bár persze én nem lehettem egyedül.
Bennem s általam lett minden,
mi felizzik, működik, fárad, elmerül.
És ott van, kit Gonosznak neveztek.
Nem lény ő, hanem a Káosz maga,
minden rendnek ősellensége,
pusztulás sötét, dermesztő csillaga.
Én folyvást teremtek, ő csak rombol,
én felemelek, ő pedig ledönt,
nélküle nem tudnám a Jót, a Rosszat,
merre van a Lent és merre van a Fönt.