Császár Ferenc: Hozzá

Két nagy szemedből édes, búskomoly
Érzés sugárzik, mely hódít, bilincsel;
Pillanatodban, szép hölgy! menny nyílik fel,
Arcod gödrében száz Ámor honol.

Kimondhatatlan bájú a mosoly
Szép ajkidon; szavad szeráf-zenével
Ér  fel, ha szívből jön; bús éjjelével
Hószín nyakadra fürtid selyme foly.

Ah, ennyi bájnak, ennyi kellem-árnak,
Melyet szelíd, jó lelked csak nevel,
Dacolhatott-e hosszan e kebel?

Győztél! De bájid rám csak bút hozának:
Más bírja szűdet, szép hölgy, más ölel,
Míg szűm feszítő kínban vérzik el!