Simon István: Vörösmarty estéje

Fogytán van a napod,
Fogytán a szerencséd,
Ha volna is, minek?
Nincs ahova tennéd.
             Vörösmarty

Fogyó napokból, sűrűdő véred
csöppjéből sajtolt nehéz szavak,
tört tőmondatok, fájdalmas ének –
hattyúdalodnak ennyi maradt.

Nyelv nagy kertésze, hit magvetője,
be fájhatott is öreg szíved,
mikor érezte: elfut előle
a szó is már, s a remény hideg

világban, mint az ablakra pára,
jégvirágként a lelkedre fagy.
Magyar költő, hát ennyi az ára,
hogy egy nép érző idege vagy?

Apadt agyvelő, roskadó vállról
lefoszló gúnya, vád, őrület…
Tudtad: nem futhat költő e tájról,
sorsod keze itt bárhogy fizet.

Sziklányi szavak, ahogy a vulkán
végső ereje fellökte még.
Égetők, forrók – egy század múltán
megkönnyezem e tört költeményt.

Súlyát egy percre vállamra vettem,
s érzem, amikor megmozdulok:
sírnak, ropognak, fájnak a bennem
világot tartó idegdúcok.

                                          1955

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf