Viz Zoltán: Egek harmatozzatok!

Fel a magasba szállna lelkem,
Repülnék égi szárnyra kelten
Tisztább világ derült honába,
De lelkemnek leszegve szárnya.

Vergődni kell e föld homályán,
Hol kötve tart mindent a sátán,
A boldogság letűnve régen
S az ő honát hiába kérdem.

Hol hát a Messiás igéje,
Hogy így beföd a bűnnek éje?
Kit ezredek epedve vártak,
Egy eltűnt eszme, árny csupán csak?

Kél-e még szebb idők világa,
Mosoly, fény támad-e nyomába;
Ébrednek-e újból remények,
Van-e harmatja még az égnek?

Ó, harmatozz mennyek hazája,
Epedve vár a föld reája.
Lelkünket bú ne törje össze,
Az éghez üdv reménye kösse.