Agyagfalvi Hegyi István: Újévi ének

Harang csendül, pohár pendül…
Minek örülsz, jó magyarom?
Tán a jövő bő termését
látod már a hótakarón?

Harang csendül, pohár pendül,
malac visít, száll a kacaj,
(vér tüzel a hótakarón,
Erdély földjén füstöl a jaj!…)

Harang csendül, pohár pendül,
öröm táncol a szívünkbe…
(ki tudná azt megmondani,
toborzunk-e, temetünk-e?…)

Harang csendül, pohár pendül,
ki tudná azt megmondani,
ezt a szegény, bódult magyart
fölrázza-e még valami?

Harang csendül, pohár pendül,
hol a szózat, ami fölráz?
Varjúhad a hótakarón…
Hát nálunk már örök a gyász?

Harang csendül, pohár pendül,
Hang csendüljön, kard pendüljön!
a varjúhad elriadjon,
a keselyű torra gyűljön!

Minden kín tüzet okádjon,
föld induljon, az ég zengjen!
S ha igazán újévünk lesz:
harang csengjen, pohár pengjen!