A kőhalmi bíró

– Mednyánszky László elbeszélése nyomán –

Erdély déli részén, magas hegy csúcsán állott egykor a kőhalmi vár, alatta épült Kőhalom község, melynek rendje és tisztasága arról tanúskodott, hogy szászok lakták. A vár már régen romba dőlt, de az egyik bástyán sokáig mutogattak egy pár lábbilincset. Hallgassátok meg a történetét!
    Hunyadi János idejében a török gyakran betört Erdélybe, kirabolta a falvakat, megsarcolta a városokat. Ezért minden községben és városban keménykezű, bátor vezetőt választottak, akit nem fogott el a félsz, amikor a törököt meglátta. Ilyen volt a híres vörös királybíró is, aki a kőhalmi szászokat kormányozta.
     A kőhalmi bírót Helvignek hívták, de mindenki vörös királybírónak nevezte, göndör vörös haja és égő tekintete miatt. De olyan is volt a királybíró, mint a tűzláng: szemének pillantásával megperzselte a bűnösöket, és szinte megemésztette a gonosztevőket. Kemény és igazságos bíró volt, ezért sokan igazságos vörös királybírónak nevezték.
    Volt a vörös királybírónak egy hűséges szolgája, akit Menengesnek hívtak. Ez jól ismerte a természet titkait, és gyakran csúffá tette Kőhalom hiszékeny polgárait. Varázsolt és bűbájoskodott mindaddig, míg egyszer a polgárok összeröffentek, és feljelentették Menengest, mint varázslót és boszorkányt.
    Nagy volt a veszedelem, mert ekkor a boszorkányokat máglyahalál fenyegette. Márpedig Menenges gyakran tüzet fújt a szájából, vagy a bort vízzé és a vizet borrá változtatta, és azt tartották, hogy ezt csak az ördög segítségével tehette.
Szerencsére az ügyet a kőhalmi bíró tárgyalta, és Helvig úr nem hagyta cserben hű szolgáját. Felmentette a boszorkányság vádja alól, de a tárgyalás után azt mondta neki:
    -    Hallod-e, Menenges! Ha még egyszer varázsolsz, nem kerülöd el a tűzhalált; érted-e?
    -    Értem, uram – mondta Menenges, s attól fogva nem varázsolt többet.
    Nem sokkal a tárgyalás után történt, hogy egy nagy török sereg betört Erdélybe, és az egyik csapat nemsokára ott állott a kőhalmi vár alatt. Az aga ezt üzente a szászoknak:
    -    Kő nem marad másik kövön, kőhalmi polgár nem marad elevenen, mert lassú tűzön pirítom meg valamennyit, ha tüstént nem fizettek tízezer aranyat!
    De a vörös királybírónak nem szállt inába a bátorsága. Magához intette hű szolgáját Menengest, és lement vele az aga táborába. Megállt az aga előtt, és azt mondta neki:
    -    A váltságdíj felét, ötezer aranyat itt hoztam magammal. A másik felét három hónap múlva a polgárok hiány nélkül elküldik Konstantinápolyba, csak ne pusztítsd el a községet. Amíg a pénzt meg nem kapod, elmegyek veled kezesnek, tégy velem, amit akarsz.
    Tetszett a töröknek az ötezer arany, tetszett a vörös királybíró bátorsága is, de azért hatalmas lábbilincset veretett rá meg a szolgájára, úgy vitte magával Konstantinápolyba.
    Hej, de sokat szenvedett a vörös királybíró, de még a szolgája is a három hónap alatt! Nappal nehéz munkát végeztek, éjjel pedig sötét zárkában nedves szalmán feküdtek. S hát még mikor a három hónap eltelt, és a pénz nem érkezett meg!
    Azt mondja az egyik éjjel a vörös királybíró:
    -    Hallod-e, Menenges! Én téged egykor a boszorkányságtól eltiltottalak. De most azt mondom, csinálj valami varázslatot, másképpen elpusztulunk.
    Mondta erre Menenges:
    -    Jó uram, régen várom már a szavadat. Ne félj, segítek én a mi dolgunkon. Úgy pihenj ma a szalmán, hogy holnap otthon alszol a paplanos ágyban.
Hitte is, nem is a királybíró Menenges szavait, de akárhogy volt, mégis reménykedni kezdett, hátha a szolgája valamiképpen hazavarázsolja.
    Másnap, amikor munkába indultak, Menenges arról panaszkodott, hogy erősen fázik, és a nagykabátját magával vitte. Amikor délben a rövid pihenő ideje elérkezett, azt mondta a vörös királybírónak:
    -    Uram, én most ráülök erre a kabátra, te ülj mögém, kapaszkodj a nyakamba, hunyd be a szemed, s ki se nyissad, amíg nem szólok.
    Úgy is történt. A királybíró ráült a nagykabátra, átölelte Menenges nyakát, behunyta a szemét, s hát egyszerre érezte, hogy megmozdul a kabát. Aztán olyan szélvihar támadt körülötte, hogy majdnem elvesztette az eszméletét. Amikor már nem bírta tovább, félig ájultan leesett a földre. De akkor már Menenges ott állott mellette, szép gyöngéden legyezte, és azt mondta neki:
    -    Nyisd ki a szemedet, jó uram, mert otthon vagy!
    A vörös királybíró felnézett, hát ott voltak Kőhalom határában!
    Akkor Menenges a kezét rátette a lábbilincsre, az pedig mindjárt lehullott a lábukról.
    Amikor Kőhalomra beértek, a polgárok azt se tudták, hova legyenek örömükben.
    Ettől kezdve a vörös királybíró Menengest úgy tartotta, mint tulajdon testvérét. A bilincset pedig emlékeztetőül kifüggesztették a kőhalmi vár bástyájára.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf