Dutka Ákos: Hívogat az őszi tenger
November-est. A csontjaim sajognak,
Barnán nyújtóznak künn az őszi fák,
Szemben, ázott háztetőn a kémény
Füstöl, mint a barna flamand fapipák.
Öt év ködén s a háztetőkön által,
Az őszi tenger fodros háta ring.
S a nyájas ódon flamand kis hotelben
Ott ülök én az ablaknál megint.
Avas bordájú, vén hajók dudálnak,
A parton sok száz víg hajós pipál, –
A folyosón künn facipők kopognak,
Benne fehér csészék közt forr a szamovár…
Hajók dudája, – bús hajós legendák, –
Anyám búcsúzó, könnyes két szeme,
Úgy rémlik, mintha minden itt zokogna
S öt év ködéből újra intene.
Künn a fák mint vitorlák suhognak…
Az őszi tenger fodros háta ring…
Messze parton engem vár a gálya…
Holnap talán mindent itt hagyok megint.