vitéz Somogyvári Gyula: Vallomás

Nem voltam én soha: nagyon rossz
csak sokszor fájt a koldus-élet.
S a lelkemből ilyenkor csurrant
ezer, dacos, lány-hívó ének.

Sohse nevettem én az Istent
s az ördöggel se paroláztam.
Ha rossz voltam, hát csak azért volt,
mert más tüzénél mindig fáztam.

De lám, most itt, e drága őszön,
szakadhat rám, vad, jeges, zápor:
életet a tűz! Szent kicsi lángja
nem alszik el a viharától.

Nem voltam én soha nagyon rossz.
De – eztán – bárhogy fáj az élet:
lelkemből többé ki nem csurran
csak halk, szelíd, zsoltáros ének.

                                             1918