Nemes Nagy Ágnes: A hindu énekekből

A remete

Tölgyfa nőtt
Vállamon
        Húsom volt a földje telke
        Mellkasomat átölelte
        Gyökerével vérem merte
Úgy karózta két karom

Száz madárral surrogott
Röpdösött miljom levél
Úgy éltem a susogásban
Mint szökőkút tála él
Permetező csobogásban
És ha este jött a szél
Égi ormok torlaszok –
Minden levele-fonákján
Egy-egy csillag bujdosott

Hogy derengett minden éj

És mikor kidőlt a fa
Kiszakadt az éjszaka
Nincs éj nincs szele
Nincs szökőkút nincs karom
        Csak a sebhely krátere
        Csak a sebhely krátere
Vállamon

A kovács

Kondulás
                villanás
Zöld mezőben rézkovács
Kondul az üllőn rézkalapácsom
Rézszínű majmok tánca a fákon
Cirmos arcok réz-kezek
Légbevésett mozdulatokkal
Eltáncolnak érceket

Tánc-pihék
                  szikra-pihék
Izzó tömbről szerteszét
Fém-pásztortűz freccsen az égre
Visszanéz rá levelek éle
Levelek éle fű haja
S égett arcom százezernyi
Forradásos csillaga