A török császár jegyese
Magyar népballada
Ablakba könyököl Fogarasi István,
Mellette könyököl az ő testvérhúga.
– Hallottad-e hírit, édes testvérhúgom:
Elköteleztelek, bé Törökországba,
Nagy török császárnak, jegybeli mátkának!
– Nem hallottam hírit, édes testvérbátyám…
Adjon Isten nekem inkább víg vacsorát,
Víg vacsora után könnyű betegséget,
Szép piros hajnalban világból kimúlást…
Meghallgatá Isten az ő kívánsát:
Ada Isten neki egy jó víg vacsort,
Víg vacsora után könnyű betegséget,
Szép piros hajnalban világból kimúlást.
Eljöve, eljöve a nagy török császár,
Kérdezi: hol vagyon gyűrűsöm, jegyesem?
– Virágos kertiben virágokat plántál.
Odamene, oda, a nagy török császár, –
Hát a virágok is mind elhervadoztak,
Az ős szeretője pedig sehol sincsen.
Visszajöve, vissza, a nagy török császár.
Kérdezi: hol vagyon gyűrűsöm, jegyesem?
– Leányok házában magát öltözteti.
Odamene, oda, a nagy török császár, –
Hát a leányok is mind gyászba öltöztek,
S az ő szeretője nyújtópadon fekszik.
– Add ide, add ide, Fogarasi sógor,
Add ide énnekem gyűrűsöm, jegyesem:
Csináltatok néki márványkő-koporsót,
Be is behúzatom földig bakacsinnal,
Meg is megveretem aranyfejű szeggel,
Meg is gyászoltatom hatvan katonával…
– Nem adom, nem adom, te nagy török császár!
Csináltatok én is márványkő-koporsót,
Be is behúzatom földig bakacsinnal,
Meg is gyászoltatom hatvan katonával, –
Hadd nyugodjék itten, apjával-anyjával,
Apjával-anyjával, szülötte-földiben!
Székelyföld; közölte Kriza János