Keresztury Dezső: Pieták
Szántó Piroskának
A postaútnál két vén tamariszkusz
bozótjában kőkereszt, rajt vas-Krisztus:
állíttatta hősi-halott fia
nevére Szőcs Antal, Csép Mária; –
mohos, mállik, több mint félszáz óta
eszi eső, fagy, szél eróziója;
nem térdel már, nem pihen árnyékában
senki: magára maradt a magánnyal; –
de nekem ott ül előtte az a
sokezer néma paraszt-pieta:
kezükben gyűrt posta-lap, rajta ott áll,
hogy Kimpolungnál vagy a Don-kanyarnál,
a Doberdón, vagy „eltűnt” – nem maradt
semmi, a múltba hullt a pillanat;
Isten kezében, vak idők sodrában
anyák, fiúk meztelen, koronátlan.