Mentes Mihály: Úgyis eljön az ősz…

Úgyis eljön az ősz;
A leveleket szép pirosra festi,
Aztán sárágra. Elsodorja végül.
Az árva fa tépetten, kimerülten
Ájult halálos bódulatba szédül.

Úgyis eljön az ősz;
Az új búzából friss kenyeret sütnek;
Az édes must tüzes, jó borrá forr már.
Éltetni halnak. Úgyis ez a törvény
És az ember több a búzánál, bornál.

Úgyis eljön az ősz.
November int. A mindenszentek fénye
A temetők fekete kapurácsát
Szépíti, beragyogja, aranyozza,
Hogy résein örökéletbe láss át.

Úgyis eljön az ősz:
Most úgy botorkálsz itt didergő szívvel.
(Pedig nyarat hordoznak, akik hisznek.)
Gyűjts sok-sok fényt szívedbe, mire ősz jön
És téged (tépett fát) temetni visznek.

Úgyis eljön az ősz:
Minek kalászt zölden aratni s hordót
Tölteni rossz, korán szüretelt borral?!
Minek nyáron őszi vihart idézni,
Mely fészket is öl a fával s bokorral?!

Úgyis eljön az ősz.
És menni kell. Az édes forró nyárban
Nem állhat meg dalolva senki, senki.
Minek sírral teleásni a kertet?!
A halál felé minek úgy sietni?!

Úgyis eljön az ősz…