Gesztén Józsi

Magyar népballada

Gesztén Józsi bársony lovát nyergeli,
A babája keservesen könnyezi.
– Ne sirassál, barna babám, engemet.
Nagykállai fenyves-erdőn keresnek.

Nagykállai fenyves-erdő a hazám,
Oda gyere, barna babám, énhozzám.
Meglátod az aranyvesszős tanyámat,
Sudármagos, aranyos almafámat. –

Gesztén Józsi mikor kiment a rétre,
Hegyestetejű kalap a fejébe.
Dufla fegyver kilátszott a subábul,
Leesett a kard a baloldalárul.

Ezernyolcszáznyolcvanegybe mi történt?
Gesztén Józsit a zsandárok meglőtték.
Mikor ment a gulyáskunyhó elébe,
Egyszerre lőtt két zsandár a fejébe.

Gesztén Józsi, mikor látta, hogy meghal,
Felkiáltott jaj-keserves szavakkal:
– Ez a világ se volt nékem örömre,
Itt kell hagyni a babámat örökre…

Balsa, Szabolcs megye; gyűjtötte Ortutay Gyula