Erdélyi József: Szépség
Földeák Jánosnak
Átmentem egyszer, elég régen:
ezerkilencszázharmincnégyben,
átgyalogoltam Zagyvarékason;
ama régi országfutásból
húsz év múlva, legyen e vers haszon!
Húsz esztendő múlt el azóta,
s ma, Szolnokon, egy eszpresszóba,
beültünk, három jött-ment utazó;
szép nagylány szolgált ki bennünket,
s köztünk aztán csak róla folyt a szó.
Én úgy véltem: kun lány a szépség,
csupa kecs, csín, erő, egészség,
s hazáját ha az ember kérdezi,
nem lehet más a felelet, csak az,
itt, Szolnokon, hogy zagyvarékasi.
Ott láttam én ilyen szép kun lányt,
lehet hogy épp ennek az anyját,
ez a nagylány, ez a kis édes,
soká lesz még húsz, legfeljebb ha
tizenhat vagy tizenhétéves.
Mari-néném volt ilyen szép lány,
ötven éve… Mintha őt látnám,
az én szép, jó Mari-nénémet,
anyám húgát… A temetőben
nyugszik már ő; de él az élet.
Folyik a Tisza, él az élet,
s viszontlátom Mari-nénémet,
úgy, hogy a nagyapja lehetnék…
Kérdezzük meg: hovávalósi?
Ha eltalálnám, jót nevetnék…
A faggattuk, három pesti költő.
Hallgatott és irult-pirult ő;
nem árulta el a hazáját;
valami bős lakat bezárta
azt a pergőbeszédű száját.
De hogy megmondja, megígérte;
s hogy menni készültünk, végtére, –
kinek mi köze bár hozzája? –
közölte bátran, emelt fővel,
hogy – Zagyvarékas a hazája…
Mért nem felelt rögtön?! Merész volt
a kérdés? – Nem; de tán nehéz volt
kimondani hogy Zagyvarékas…
Hogy mit jelent e név, mi mindent,
nem tudhatja azt minden utas.
Én tudom, mert az én hazám is
puszta, falu, s az én anyám is,
Mari-néném is szolgálóvolt:
Rékasról kapta szolgálóit
a vármegye székhelye, Szolnok…
Ez a szépség már nem cselédlány,
nem szolgáló, nem préda, zsákmány;
ha szolgál, a közjót szolgálja,
s van útja, joga minden polcra,
helyét-tisztét ahol megállja.
S ez a lány megy; mert tud dolgozni,
hallgatni, magán uralkodni,
s állja szavát… Nagy üzem élén
láthatjuk még a fővárosban…
Nyugodj, szegény jó Mari-néném, –
indul a nép fel, a magasba,
s nem tér vissza Zagyvarékasra
rossz hírrel; nem árultatásra,
nem szolgaságra megy e nép, de
munkára és uralkodásra!…