Reményik Sándor: Sirató (Meghasadt szívvel ciklusból)
– A budaörsi ütközet emlékére –
Még nem volt ilyen szomorú csata,
Nem volt a roppant háború alatt.
Magyar ágyúkkal magyar ágyúk torka
Szegződött szembe, gyilkos tüzet ontva,
Két testvér-felleg egymásra szakadt.
Én nem kérdeztem: ki volt a hibás,
Én nem kérdeztem: hogy lett volna jobb
És hogy ezután hogy lesz, azt se kérdem.
A szívem elvérzett a sok »miért«-en,
Csak félrefordulok – és zokogok.
Akárhogy is: Toldi estéje ez.
Önsírunk hantját hányja a lapát
És derékig a nyitott sírban állunk,
Se Istenünk, se hitünk, se királyunk. –
Vajon megleli még e nép magát?!
A halottakat temessétek el, –
S ha tudjátok, mossátok el a vért. –
És írjátok a sok kicsi fejfára:
Testvér kezétől veszett el az árva,
S a boldogtalan azt se tudta, miért!
1921. október 26.