Szabó Ferenc: Fehéren izzik a nyár

Fehéren izzik a nyár
pattog az ég zománca
a pikkelyekként lehulló kék
kirakja sok kis emlék
tarka mozaikját
a remegő-hűlő pára
az árnyékban betakar
furcsa lakok kipontozottan
hozzák vissza feléd
gyermek-nyarak törmelékét
már-már összeáll a régi nyár
de hirtelen reád –
szakad a beomló ég
csillagtalan az éjszakád.

1983. július 2.