Fehér Anna

Magyar népballada

Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt.
Ostorával nagyot pattant,
Behallatszik Gönc városba.

Gönc városba – rajta! rajta! –
Fehér László el van fogva;
Fehér László el van fogva,
Vallatásra beszólítva.

– Van-e apád? Van-e anyád?
– Nincsen apám, nincsen anyám,
Csak egyetlen húgocskám van,
Kinek neve Fehér Anna…

Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja fogva volna,
Leszalad az istállóba,
Istállónak ajtajába:

– Fogd eb, kocsis, a lovakat,
Rakd föl a sok aranyomat!
Holnap megyünk messze útra,
Bátyám szabadítására.

– Bíró uram, aggyonisten,
Hoztam néked sok aranyat,
Hoztam néked sok aranyat:
Szabadítsd ki a bátyámat!

– Nem kell nékem sok aranyod,
Csak egy-éjjeli hálásod.
Háljál velem az éjszaka,
Bátyád szabad egy órára. –

Fehér Anna semmit sem szól,
Végigsiet a folyosón,
Folysórul folyosóra,
Megy a börtön ajtajára:

– Édes bátyám, Fehér László,
Hallod-e, mint mond a bíró?
Háljak vele az éjszaka:
Szabad leszel egy órára.

– Ne hálj vele, a disznóval,
Az akasztani valóval!
Néked lányságod veszi,
Nékem pedig fejem veszi.

Fehér Anna semmit sem szól,
Végigsétál a folyosón,
Folyosórul folyosóra,
Megy a bíró ajtajára…

– Bíró uram, egy az óra,
Mi zörög az istállóba?
– Lovat visznek itatásra,
Zabla zörög a szájába. –

Fehér Anna semmit sem szól,
Végigsiet a folyosón,
Folyosórul folyosóra,
Megy a börtön ajtajára.

– Fehér László, édes bátyám,
Ébren vagy-e, vagy meghaltál? –
Felelik a többi rabok:
– Ne itt keresd a bátyádat –

Zöld erdőbe, zöld mezőbe,
Sűrű erdő közepébe,
Sűrű erdő közepébe:
Akasztófa tetejébe…

Fehér Anna semmit sem szól,
Összeroskad a folyosón. –
Folyosóul folyosóra
Megy a bíró ajtajára:

– Nem átkozlak, nem szokásom:
Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ lángot hányjon,
A kenyered kővé váljon!

Tizenhárom sor patika
Ürüljön ki a számodra,
Tizenhárom szekér szalma
Rohadjon el az ágyadba!

Tizenhárom esztendeig
Nyomjad az ágyad fenekit,
Tizenhárom esztendőre
Vigyenek a temetőbe!

Ranótfa-puszta, Baranya megye; gyűjtötte Kis Géza