Bartalis János: Ki vagy?

Ki vagy?… Nem tudom.
Csak Rólad álmodom.
Hűvös mezőben.
Havas erdőn, fent.
Kísér titok-szemed.
A hold bolyong…
Csengnek a kerti ágak.
Gyémánt csilingelés szól a fák közül.
Virág beszéd… Havasi patakhang
hozza dallamát…
    Mély árokból süvölt az erdő.
Ki vagy?… Vad szamóca illat…
Betöltöd lelkem…
Összekuszált értelme életnek-halálnak.
Lelkemben tavasz-láng fakad.
És futok messze, kísérteties éjtszakába.