Czipott György: Szőttes

Évának

Tenyeremben
   dúlt vonalak,
   seregélyek.
szottes Nyűtt lelkemre
   tegnapodnak
   ma-fekélyek.

Öklösödnek
   tárt kezeim,
   hahogy alszom.
Tovanyílnak
   éjszántások
   nyakon, arcon.

Zúzott tükör
   cserepek közt
   fut az álom.
Vérgyöngyökkel
   behavazott
   puha tájon.

Csillag hamvaz
   pilinkéző
   tűzvirágot.
Bárhol lennél,
   idebűvöl
   a hiányod.

Tenyerembe
   tenyered van
   beleszőve.
Sose köt tér
   ezután már
   az időbe.