Kékellik a Mátra

Magyar népballada

Kékellik a Mátra: eső akar lenni, –
Keres a vármegye, be akar fogatni.
Szilajon hát, szógám, nyergeld fel a Pirost,
Hadd úsztatom átal a zavaros Marost.

Megyek Vásárhelyre, megnézem a pajtást;
Hogyha  lovam fáradt, tudom hogy nyergel mást.
Hogyha felnyergeli a fekete keselyt,
Jöhet a vármegye, tudom hogy el nem ejt.

Zavaros Maroson magam által teszem,
Bánáti gulyásnál jó vacsorát eszem.
Egy harmadfű tinót a kedvemért levág,
Kibül az én fogam majd jóízű húst rág.

– Egyél-igyál, pajtás! – e lesz az áldomás,
Majd hajtol te érte, tudom, jövőbe mást!
– Hajtok biz én, pajtás, vagy harminc tehenet,
Kiért a mészáros ád bankót eleget!

Bánáti szigetbe nagy ballangok vagynak;
Kik odamennek, tudom, ott maradnak.
Nekem is van benne harminchárom tinó;
Balszarvára sütve: mind prédának való!

Hortobágy; gyűjtötte: Ecsedi István