Herczeg Ferenc: A majom

Lakott Budapesten egy özvegy asszony, annak volt egy Gyurka nevű kisfia. Az özvegy asszony egyszer húsz fillért adott a fiának és elküldte boltba, hogy hozzon sajtot. Gyurka a boltba ment. Útközben a pénzzel labdázott, földobta a levegőbe és elkapta megint. A húszfilléres azonban egyszerre leesett a földre, tovább gurult a kövezeten és eltűnt az utcai csatorna rostélyában. A fiú ekkor nagyon megijedt és lekezdett keservesen sírni.

majom    Arra jött a rendőr.

    – Miért sírsz? – kérdezte Gyurkától.

    A fiú elpanaszolta, hogy a húsz fillérje beleesett a csatornába.

    – Ha nagyobb bajod nincs, azon még segíthetünk.

    Azzal kézen fogta Gyurkát és magával vitte. Jó sokáig mentek együtt, girbe– gurba utcákon át, végül beléptek egy ócska nagy ház kapuján. A homályos nagy udvar teli volt ládákkal meg hordókkal. Az udvar végében volt egy vasajtó. A rendőr kinyitotta az ajtót és így szólt a kisfiúhoz:

    – Ebben a raktárban megvan minden, amit az emberek elveszítenek. Egy vak ember őrzi a holmit; ő majd visszaadja neked a húsz filléredet.

    A rendőr elment, Gyurka pedig belépett a raktárba. Nagyon hosszú, homályos terembe jutott. A terem famennyezetét fekete gerendák támogatták. A kopott fal mellett garmadaszámra hevert a sok elveszett holmi. Esernyők, botok, kabátok, melyeket az emberek elhagytak valahol. Kalapok, amelyeket elhordott a szél. Hosszú polcokon ékszerek és órák hevertek. Mindegyikre cédula volt ragasztva, azon rajta volt a tulajdonos neve.

    Gyurka egy eleven lelket sem talált az első teremben és belépett a másodikba. Ott sok elveszett kutya és macska volt, sőt egy– két ló is volt ott. A terem végében néhány elveszett kis gyerek ült együtt. Mindegyiknek cédula volt a nyakán, az édesanyja nevével. Csendesen csücsültek és a nagy szemükkel komolyan néztek Gyurkára.

    A harmadik teremben együtt volt minden játékszer, amelyet a budapesti gyerekek elszórtak. Rengeteg sok labda, papírsárkány, trombita és bábu. Gyurka kíváncsian nézte a kívánatos holmit. Egy arasznyi kis kóc– majom nagyon megtetszett neki. A kóc– majom mozgatni tudta a négy kezét, a szem vörös volt, a fogát meg furcsán vicsorogtatta. Egy cédula volt a majom nyakán, azon rajta volt a gazdája neve: Faragó Palkó. Miközben a kóc– majmot nézte, köhögést hallott a sarokból. Egy kis vaskályha mellett nagyszakállú öreg ember ült. A szemén zöld ernyő volt. Erősen pipázott és kék füstkarikákat bocsátott a levegőbe.

    A kisfiú odament, illedelmesen megemelte a sapkáját és azt mondta, hogy elveszett húsz fillérjéért jött.

    – Eredj a negyedik szobába és keresd meg – mondta az öreg.

    A negyedik teremben őrizték az elveszett pénzt. Hosszú asztalokon cseréptányérok állottak, egyik tányérban bankópénz volt, a másikban arany, a harmadikban ezüst. Gyurka végül megtalálta a maga húsz fillérjét. Egy cédula volt a tányéron ilyen fölírással: „A Gyurka húsz fillérje.”

    – Megtaláltad? – kérdezte az öreg ember.

    – Megtaláltam, bácsi – válaszolt Gyurka.

    Gyurka megköszönte az öreg szívességét és kifelé indult. Amikor a kis kóc– majomhoz ért, megállott egy pillanatra.

    – Jó volna, ha az a majom az enyém volna – gondolta magában. – El is vihetném magammal. Faragó Palkó talán nem is gondol vele többet, az öreg pedig nem lát semmit…

    Visszatekintett az öregre. Az békén pipázgatott a homályos sarokban. Gyurka ekkor lábujjhegyen odalopódzott a polchoz, a kabátja alá gyűrte a kis majmot és dobogó szívvel kiosont a raktárból…

    Otthon azt hazudta édesanyjának, hogy a majmot az utcán találta. Vacsoráig jóízűen eljátszadozott vele, azután maga mellé vette az ágyába és elaludt.

    Reggelre kelve furcsa meglepetésben volt része. A majom, amely tegnap még csak egy arasznyi volt, megnőtt két arasznyira. Gyurka igen megszeppent. Sohasem hallotta még, hogy a kóc– majmok nőni szoktak.

    Iskolába kellett mennie, és amikor este megint előkereste a majmot, hogy mulasson vele, rémülten tántorodott vissza. A majom most már akkora volt, mint egy kisgyerek. Gyurka remegő kézzel fogta meg a különös játékszert és bevitte a sötét kamrába, hogy meg ne lássa az édesanyja.

    A sötét kamarában különféle ócska holmit tartottak és édesanyja csak ritkán nyitott be oda. A fiú begyömöszölte a majmot a szekrény mögé és még le is takarta régi újságlapokkal. Most már nem akart vele többet játszani.

    Vacsorára alig evett valamit, és amikor ágyba fektették, jó ideig nem jött álom a szemére. Azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg a majomtól. Úgy gondolta, hogy legjobb lesz, ha másnap titokban kiviszi a házból és kilöki az utcára.

    Másnap alig tudta megvárni, hogy vége legyen az iskolának. Az édesanyja nem volt otthon, és ő egyedül volt a lakásban. Dobogó szívvel ment a sötét kamrához, kinyitotta az ajtót és óvatosan bedugta a fejét.

    Rettenetes dolgot látott! A kóc– majom kinőtt a szekrény mögül. Akkora volt, mint egy felnőtt ember. A feje kinézett a szekrény teteje fölött, a két vörös szeme alattomosan tekintett Gyurkára, a nagy szája pedig gonoszul vigyorgott.

    Harmadnapra Gyurka nem is mert benézni a kamrába. Negyednapra azonban beküldte az édesanyja. – Eredj be, Gyurka, s hozd ki a régi fehér skatulyát, szükségem van ár.

    A szörnyeteg megint óriásit nőtt. Most már olyan hosszú volt a két szőrös karja, hogy átfogta velük az egész szekrényt. A fogát vicsorgatva szorongott a fal mellett, a szeme pedig vörös tűzfényben ragyogott.

    Gyurka nem mert szólni a majomról. Mivel azonban nagyon sápadt volt és a foga is vacogott a félelemtől, az édesanyja azt hitte, hogy beteg és ágyba fektette.

    Egy hét telt el. A majom napról– napra nőtt. A hét végén már akkorára duzzadt, hogy betöltötte az egész kamrát. Tányérszemű, hordónyi fejét szőrös mellére hajtva, kuporodott a homályban és óriás keze elért már a kamra ajtajáig.

    Gyurka pedig a félelemtől betegen ült a külső szobában és egyre azon gondolkozott, hogy mi lesz majd, ha édesanyja egy nap be talál nyitni a kamrába és megtudja szörnyű titkát. Szólni azonban most sem mert.

    Egy nap, mikor hazajött az iskolából, egy kisfiút látott az utcán, aki egy pajtása után szaladt és a nevét kiáltotta.    

    – Faragó Palkó, várj meg! – kiáltotta.

    Faragó Palkó? Hiszen az a kóc– majom kis gazdájának a neve! – gondolta Gyurka.

    A fiúk után sietett és hamar utolérte őket.

    – Melyikteket hívják Faragó Palkónak? – kérdezte.

    – Engem! – válaszolt egy szőkefejű gyerek.

    – Nem vesztettél el egy kóc– majmot? – kérdezte tovább Gyurka.

    A szőkefejű gyerek szeme egyszerre fölragyogott.

    – De igen, két héttel ezelőtt! Nagyon szép kis majom volt… Te talán megtaláltad?

    – Megtaláltam és ha velem jössz, visszaadom neked.

    Gyurka elvitte a szőkefejűt az édesanyja lakására.

    – Abban a szobában van! – mondta a kamra ajtajára mutatva.

    – Hát hozd ki! – bíztatta a szőkefejű.

    Gyurka félve kinyitotta az ajtót. A szörnyeteget ezúttal nem látta. A kamra üres volt. Óvatosan ment a sarokba. A szekrény mögött egy csomó újságpapírost talált. Fölemelte és alatta ott feküdt a kis kóc– majom. Megint csak egy arasznyi hosszú volt.

    Gyurka odaadta a kis gazdájának. Az elkiáltotta magát nagy örömében.

    – Köszönöm, pajtás! – mondta.

    Azzal kezet fogott Gyurkával és elszaladt a kóc– majommal a hóna alatt.

    Gyurka édesanyja estefelé jött csak haza. Mikor meglátta a fiát, megsimogatta arcát és mosolyogva mondta:

    – Úgy látom, nincs már semmi bajod? Pedig már féltettelek, hogy beteg leszel!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf