Sajó Sándor: Majális
Turbékol a gerle, fütyül a rigó;
Ah, élni virulni, szeretni mi jó!
Ezt zsongja a fűszál, ezt zengi madár:
Oly szép ez az élet s oly kurta a nyár!
Turbékol a gerle, fütyül a rigó…
Majális az erdőn, táncos dalihó;
Lágyabb hegedűhang s füttyös klarinét
Vidítja az erdő búsméla szívét.
Zendíti a kedves sokfajta zenész,
Vígabb a sugár is, ha ide benéz,
Táncol maga is már lombon, levelen,
Mámorba meríti szín, hang, szerelem.
Hintázik a fényben sok lepkelegény,
Katicabogár a fűszál-jegenyén,
Ezernyi örömben zeng-zsong a határ:
Oly szép ez az élet s oly kurta a nyár!
Éljed te is, ember, a kurta nyarat,
Míg lelsz a nagy erdőn, dalt, színt, sugarat,
Ezt a csodaerdőt míg nem lepi hó,
Míg búgdos a gerle, fütyül a rigó…