Sántha György: Jancsi szalonnát süt

Lüktet már a hólé a fákban
rügyettúró s a friss zöld zizeg.
A világ langy istállójában
ökörszemű Napisten liheg.
Új barázdák parázna fényben
forrnak, sugarak csengnek, bongnak
összekondulva fönt a szélben
s arany darazsak duruzsolnak.

Táncol a pogány meztelen ég.
Fésülködik a messzi nyárfás.
Halk csillagok mintha keresnék,
hívnák a kék csöndön túl egymást.
Felhők legelnek zsenge füvön:
még nem verték ki a marhákat.
Jancsi ráér, ősegyedül jön
a pusztán és gazból máglyát rak.

Guggol, föláll, szép ifjú táltos.
Harsan a láng kis tűzszerszámán
s előbb mint sötét turul szálldos,
majd fölsüvölt, sistergő fácán.
Nyársat hegyez, szalonnát irdal,
aztán lassan, okkal pörgeti
és szélfútta tarisznyán szikkadt
rozskenyeréhez törölgeti.

Tetszik-tűnik a tűz, minthogyha
évezredek emléke fújna
s rezgő rónán lakáról dombra
égő agancsú szarvas futna.
Fölbukkan, majd a sík vizébe
merül s kísértőn újra látom:
Élünk, halunk? … Lelkem lidérce
lobog a villanyos határon.

Serceg a piros gally surrogva,
ha a sovány zsír belecsöppen
és meg-meglobban a láng bokra,
meg a lány, ki elébe szökken:
csinos csípője, tiszta hangja
hallik-hajlik, mint tűzgyík siklik
fölvillanva egy pillanatra –
s ím’ a szalonna is szétnyílik,

mint Rózsi rózsaszín lábujja,
mikor hajnalba mezétlábbal
sajtárt mosni ment a vályúra
és visszaköszönt víg tréfával:
„Adj Isten János! Agyusztáltass
gúnyádra és szívedre foltot
valakivel, vagy a puszták nagy
drótosával” … Istenre gondolt,

ki Jancsit is karjával védi,
s ha néha mégis akadozik
a Himnuszba’, bocsánat néki,
nem ő hibás. Már hamvadozik
a parázs s fönt a katángkékben
gúnyosan setteng a Hold arca:
furcsa hulla, akár zsebében
egy hamis Pengő ólomrajza.

Becsapták a vásáron nemrég
s a talmi város most kövérebb
egy csalfasággal, melynek emlék-
tüskéje bent maradt bögyében.
Hű csak a fű s a méla csorda,
két nagy okos szemével Bársony
és aki a föld néma foglya,
kibe titkos szentsége átfoly.

Ni, ott meg Bojszi jön a szagra,
mintha csüngne gazdája gondján:
Hajh álmok füstízű maszlagja,
világtűzbe hullt sült szalonnánk!…
Nézi, forgatja még egy percet,
oly szép, mint az esthajnalcsillag,
mely csöndesen átcirpel-perceg
a kora alkonyon, bár illat

inkább, mint hang s még nem is fénylik.
Aztán ledűl lassan „félvállra”.
Így néz most mint zsiványra félig
az egész szélhámos világra
s eszik… Már szívéig kezd verni
a békült föld s föltekint bátran:
Ismerősök suhannak messzi
fényes nyilakkal, karddal, nyárssal
valami új honfoglalásra…

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf