Rakovszky József: A szellő és a lányka
Míg a szellő fújdogált
lányka járta a határt,
ifjú lányka, szőke lányka,
vadrózsával a hajába:
Szólt a szellő csöndesen:
– Hová – merre kedvesem?
De a lányka bíz nem értett
semmiféle szél-beszédet.
S ment a lányka, mendegélt,
míg egy útkereszthez ért.
Barna legény várta éppen
bokrétával a kezében.
– Éva! – Jóska – szállt a szó
újra együtt ez a jó!
Kéz a kézben, ajk az ajkon.
Nem volt, aki felsóhajtson.
Mégis csak volt valaki…
Ugyan ki más? mint aki
barna hajat a szőkével
összekuszált mérges hévvel.
Pilis, 1958