Sajó Sándor: Vajda János

pokhaloMagányos makkfa kősziklás hegyélen,
Vásári zajban riadt idegen;
Haragvó bánat, szomorú szemérem,
Nemteljesült vágy, átkos szerelem.

Hunyt szemmel néz egy elveszett világba,
Mint vén oroszlán sivatag tanyán:
Álmodni csalja emlék délibábja,
Hattyúi kép a múlt tündértaván.

Bús kérdést sajgat titkos végtelenbe:
Ti csillagok, ti egyedülvalók,
Mocsárba mért fúl szívek szűz szerelme,
Virágkehelyben mért ül ronda pók?

– E bronzemberben egymást fojtogatva
Két szörnyetegnek szörnyű harca dúl:
Az öröklét s a halál gondolatja
Tépázza egymást irthatatlanul.

Világok gyászát hömpölygetve lelkén
E gyermeklelkű zordon óriás:
Nagy bánatának csordulóra teltén
Ez úgy dalolt mint soha senki más!

Bús dalai, e forró lávahangok,
A mindenséget zúgva zengik át
S panaszlón sírnak, mint a gyászharangok:
El van hibázva az egész világ!

– Sötétlő szárnyú őszi fellegekbül,
Mikor az égen fázón ül a hold,
Az esti csendbe titkok hangja zendül,
Tán az a bánat, melyet ő dalolt.

És ez a nagy bú belesír az éjbe,
Mint erdők mélyén bujdosó patak,
S szívemre, mint a hervadt falevélre,
Nehéz könnycseppek halkan hullanak…

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf