Sinka István: Kardot, szívet…

Lepkeútról ökörnyálak
fonódtak reám palástnak.
Megvakultam, hogy ne lássak –
a Duanvölgyben alásnak.

Megvakultam, szegény fejem,
mégis száz kard nyúl ellenem.
Véremet árva föld issza –
árva szívvel vágok vissza.

Adjál én Istenem erőt,
adjál ennyit, mint ezelőtt.
Adjál kardot, adjál szívet,
míg az élet el nem siet.