Muskátli - 2015. május

Melléklet jó gyermekeknek

2015. május / I. évfolyam / 9. szám

Kedves Gyerekek és Örökgyerekek! A Szózat havonta megjelenő elektronikus folyóirat oldalain kis Olvasóinknak is szeretnénk kedveskedni.
Pósa Lajost, az eredeti magyar gyermekirodalom megteremtőjét és gyermeklapját, Az Én Ujságomat hívom segítségül, de új tartalmak is helyet kapnak.  
Száz év elteltével még mindig aktuális, időtálló és lélekemelő az egykori sárga lapok tartalma és közlendője. Fogadjátok szeretettel, s emlékezzetek jó szívvel a száz éve elhunyt költőre, szerkesztőre.

Pósa Lajos: Pünkösdi rózsák

Az éjjel álmomban
Otthon voltam újra...
A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra.

Hajnal bíborában
Piroslott a falu,
Egyszer csak kinyílott
A sok rácsos kapu.

A pünkösdi rózsák
Suhantak ki rajta,
Végig a nagy utcán
Sorra bólingatva.

- Szép pünkösdi rózsák,
Hova, merre mentek?
Ringató öléből
A virágos kertnek?

- Pillangós réten át
Pázsitos mezőre,
Dalos csaliton túl
Dombi temetőbe.

Köszöntjük anyádat
A haló porában,
Suttogunk majd neki
Altatóan, lágyan.

Pünkösdi rózsa volt
A kedves virága:
Körülálljuk sírját,
Hogy szebb legyen álma.

- Menjetek, vigyétek
A lelkem áldását,
Mosolyogjátok be
Porló szíve álmát!

Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 23. szám (1912. május 26.)

 
Évfordulók

Május   6.      40 éve, 1975-ben hunyt el Mindszenty József bíboros-hercegprímás, érsek
Május   7.      810 éve, 1205-ben hunyt el III. László magyar király
Május   8.     180 éve, 1835-ben született Székely Bertalan magyar festőművész († 1910)
Május 11.     116 éve, 1899-ben született Boldog Salkaházi Sára  - emléknap
Május 12.     170 éve, 1845-ben hunyt el Batsányi János magyar költő (* 1763)
Május 15.     295 éve, 1720-ben született Hell Miksa jezsuita, csillagász († 1792)
Május 20.     220 éve, 1795-ben kivégzik a magyar jakobinusokat
                     (Hajnóczy József, Laczkovics János, Martinovics Ignác, gróf Sigray Jakab és 
                     Szentmarjai Ferenc) a budai „generális kaszálóréten”, amely azóta Vérmező  

Május 25.     60 éve, 1955-ben hunyt el Fedák Sári színésznő (* 1879)
Május 28.    105 éve, 1910-ben hunyt el Mikszáth Kálmán író, újságíró (* 1847)
Május 29.    140 éve, 1875-ben hunyt el Izsó Miklós szobrászművész (* 1831)

Jeles napok

Május   1.     Májusfa-állítás napja
Május   3.     Anyák napja
Május 10.     Madarak és fák napja
Május 12.     312 éve, 1703-ban zászlót bont a kuruc felkelés. II. Rákóczi Ferenc és
                     Bercsényi Miklós május 12-iki keltezéssel kiadja Breznai kiáltványát és
                     elkezdődik a Rákóczi-szabadságharc.

Május 24-25.    Pünkösd
Május 30     Hősök napja

Forrás: Wiki

Pósa Lajos:
Mikszáth Kálmán

Mondok nektek egy dalt:
Mikszáth Kálmán meghalt!
A szeme hunyása:
Csillagok hullása,
Nagy meseországnak,
Szép tündérvilágnak
Gyászba borulása.

Istenek kegyeltje,
Írók fejedelme
Borostyános trónod
Könnyel van kirakva...
Királyi pálcádat,
Eltörött pennádat
Egy nemzet siratja.

Boldog ember voltál:
Mindig mesét mondtál.
Szebbnél-szebb mesével
Volt a szíved tele...
Életed, halálod,
Halhatatlanságod
Olyan, mint egy mese

Forrás: Az Én Ujságom XXI. évfolyam 24. szám (1910. június 5.)

Pósa bácsi: De szép a világ!

De szép a világ!
Virít a virág.
Száll a csapongó
Tarka pillangó,
Zümmög a méhe,
Dong a dongó.
Madár fészke kész,
Rigó fütyörész,
Majd neki rebben,
Repdes a kertben,
Csillan a szárnya,
Az aranysárga.
Kinn a kert alatt
Keskeny ér szalad,
Végig a völgyön,
Mint ezüst szalag.
Kékszemű kislány,
Nagy kacagással,
Játszik a fűben
Kis barijával:
Megkoszorúzza
Réti virággal.
Mosolyog az ég,
Körül csupa kék...
De szép a világ!
Virít a virág.

Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXI. évfolyam 23. szám (1910. május 29.)

Hegedűszóban szép mese

I.
Mit ér a kert, ha nincs dala, virága?
Mit ér a ház, ha nincs nyájas világa?
Mit ér a szív, ha nincs reménye?
Ez is, az Isten szegénye.

II.
Aki mindig csak a maga
Dicséretét zengi:
Utoljára maga marad
Nem hiszi el senki.

Forrás: Az Én Ujságom XXII. évfolyam 21. szám (1911. május 14.)

I.
Egyenes úton járj,
Úgy leszel majd férfi -
Ki megmondja az igazat,
Az Istent dicséri.

II.
A fecsegő szavát
Elkapkodja a szél:
A sok beszéd helyett
Inkább cselekedjél!

III.
Kinek a világon
Pártfogója sehol nincsen,
Kit mindenki elhagy,
Nem hagyja el a jó Isten.

IV.
Ha az utcán öreg honvédet látsz:
Köszönj neki, emeld meg a kalapod...
Ki tudja, hogy a hazáért
Vérharmatot hány csatában hullatott!

Pósa Lajos
Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 21. szám (1912. május 12.)

A szerkesztő bácsi postája

◉   Kedves olvasóimnak. Piros pünkösd hétfőjén nagy ünnepe volt az irodalomnak. Mikszáth Kálmánt ünnepelte a magyar nemzet a budapesti vigadó termeiben s oda ültette a ma élő magyar írók fejedelmi trónjára. Ez a fejedelmi trón nem arannyal, nem gyémánttal volt kirakva, hanem mosolygó virággal, a szív legdrágább kincsével: szeretettel. Hódolt előtte egész Magyarország. Hálás érzésekkel, koszorúkkal, nemzeti ajándékokkal halmozták el a kiváló költőt, aki negyven esztendőn keresztül szórta lelkének drága kincseit gyönyörűségünkre, okulásunkra. Az ünnepelt író meghatottan mondott köszönetet, s azzal végezte remek beszédét, hogy láttak végre egy boldog embert. A közönség tomboló lelkesedéssel és percekig tartó tapssal fogadta minden szavát, a nők a karzatról virágokat dobtak feléje, majd lerohantak az emelvényre, körülvették s boldog volt, aki kezet foghatott vele, vagy névaláírást kaphatott tőle. Tündérmesébe illő ünnep volt ez. A boldog ember most megkoszorúzva ül az élő magyar írók fejedelmi trónján. Imádkozzatok érte, kedves gyermekeim, hogy még sokáig ragyogjon ott erőben, egészségben. (ENU 1910/22.)

◉   Jártam én is többször a Tátrában. Sokat gyönyörködtem sokféle szépségében. Nem csoda, ha az idegenek is olyan szívesen töltik a nyarat fenyveseiben. (Podharszky Irénkének, ENU 1911/20.)

◉   Kedves olvasóimnak. Napsugara, madárdalos, boldog pünkösdi ünnepeket kívánok mindnyájatoknak. Piros pünkösdi rózsák mosolyogjanak rátok, kedves gyermekeim! (ENU 1912/23)

Pósa Lajos: Muskátli

Virágom, virágom,
Muskátli virágom!
Csak viríts, csak viríts
Zöldleveles ágon!

Imádkozz a harang
Csendülő szavára:
Isten előtt kedves
A virág fohásza.

Lelkem a lelkeddel
Az egekbe szálljon...
Imádkozzunk együtt,
Muskátli virágom!

Forrás: Az Én Ujságom XXIII. évfolyam 20. szám (1912. május 5.)

A fűzfa

A gyermek-világ egyetlenegy fa levelezését se várja oly nagy örömmel, mint a fűzfáét. Csinál belőle fűzfa-sípot, tavasz hirdetőjét. A vastagabb hajtások héjából trombita készül.
Közönséges fa a fűzfa, növése, alakja ezerféle, lombkoronája nem vet nagy árnyékot.
Ősszel, mindőn a földre hull, sajátságos szagot terjeszt, mely szag elüt más fák levélszagától. Az éneklőmadárkák nem igen raknak fészket  lombjai közt, kivéve a verebet, mely lyukai húzódik és ott költ, ha fűzfa közel esik az emberlakta helyekhez.
A közönséges fűzfa, melynek a virága az úgynevezett barka, pelyhes, díszfának egyáltalán nem mondható, hanem azért a költők sok szép dalt írtak róla.
A fűzfa leginkább folyamok szigetein, folyók és patakok partján, mocsaras helyeken tenyészik.
Sok fajta fának halát okozza a víz, a fűzfának pedig elme, élete. Ellepheti az ár, kidöntheti a vihar, sújthatja a villám, mély sebeket ejthet rajta az éles fejsze, de ha elég bőven kaphatja az anyaföldből a táplálékul szolgáló vizet: sebei rövid idő alatt beforrnak. S tovább fejlődik, mintha semmi baja sem történt volna.
A fűzfát gazdasági épületekre nem használják. Hosszabb gallyaiból azonban kertkerítést csinálnak. Árvízveszedelemben a védőtöltések készítésénél is nagyon használják a fűzfagallyat rőzsékbe, kévékbe kötve. Mint tüzelő anyag, sokkal többet ér a fenyőfánál, mert meleget is ad, kis parazsat is nyújt, de a fenyőfa csak ropog-pattog, erős lánggal lobog és vége van.
A Duna és Tisza mentén a fűzfűt már mint egyszerű tüzelő anyagot is többre becsülik, mint a Felvidéken, a kárpátaljai vármegyében, ahol van miben válogatni.
A fűzfánál, az akácfát kivéve, egyetlen egy fa sem szaporább növésű. A fűzfűt egyszerűen bedugjuk a földbe, többet rá sem kell néznünk, mert 100 darab bedugott vesszőből a legrosszabb esetben is megfogan 95 darab, ezek tíz év leforgása alatt egész fává fejlődnek, bátran fejsze alá vehetjük, hogy legyen tüzelőnk. Vágjuk a tölgyet, a fenyőfát, a nedvkeringés benne megszűnik, míg a fűzfánál még levágás után is folytonos.
Van még a fűzfának egy olyan tulajdonsága, mely az ember figyelmét teljes mértékben leköti. Ez a sírása. A fűzfák sírása arra az időre esik, midőn a fa legerősebben hajt, vagy más szóval: midőn a nedvkeringés a legerősebb.
Akik valamikor a már mondott időben füzesekben megfordultak, azok bizonyára tapasztalták, hogy ámbár az égboltozaton még csak egy foltocska felhő sem volt, a füzesben mégis esett. Igen, esett, a fűzfák hullatták nagy szemekben könnyeiket. E csepegő nedvesség nyálkás, íze fanyarédeskés, színe zavaros, később midőn a sírás meglassul, ez is megtisztul. Különféle rovarok és legyek táplálékául is szolgál.
A fűzfánál, mikor sír, a fölösleges táplálék távolodik el. A gyökérhálózat oly nagy mennyiségben szívja föl a táplálékot és vezeti fel a törzsbe a gallyakba, hogy annak gyors megemésztődése lehetetlen és miután alulról felfelé a nyomás folytonos: a fiatal gallyacskák vékony kérge megreped, a fölösleges táplálék kis habgyöngy-szemecskék alakjában hull le.
A magyar nép, mióta csak ebben a szép hazában lakik, igen helyesen és célszerűen tudta a fűzfát gazdálkodása közben felhasználni. A trágyázáshoz szükséges füleskosarat fűzfából fonta, fonja nagyrészt még ma is. S a szénás kosarak, a szekérkasok miből készülnek? Mindenkor fűzfavesszőből.  
Narancs-, tojás-, gyümölcsszállító és finomabb kézi kosarakat is készítenek belőle. Sok családnak nyújtott már állandó foglalkozást és kenyérkeresetet.

Vidonyi József után
Forrás: Az Én Ujságom XXII. évfolyam 22. szám (1911. május 21.)