Attila és az özvegyasszony

– Callimachus nyomán –

attilaAttila könyörtelenül pusztította a fegyvereseket, de kímélte a fegyverteleneket, és védelmezte a nőket meg a gyermekeket.
Történt egyszer, hogy a hun sereg Troyes városa felé vonult, Attila ott lovagolt a sereg élén. Egyszer megpillantott egy sikoltozó kis csapatot: egy özvegyasszony menekült gyermekivel a hunok elől. Ott futott a nyílt mezőn, egyenesen a folyó felé szaladt, talán hogy megölje magát, és leányait is belefojtsa a folyóba.
Az özvegyasszony nehezen haladt, mert nyakába volt kötve csecsemő gyermeke, mellette futottak nagyobb lányai, a kisebbek szamáron ügettek utána. Jajgattak, sikoltozott a lánynép, jobban féltek a hunoktól, mint a haláltól.
Attila intett a vitézeknek, azok mindjárt a menekülők után vágtattak, és az özvegy néhány perc múlva a hun király előtt állott. Dehogy állott! Kitépte magát a hunok kezéből és arcra borult Attila előtt. Ott siránkozott némán, meg se mert szólalni.
A hun király azt kérdezte tőle:
-    Te vagy a lányok édesanyja?
-    Én vagyok felséges király. Tíz lánygyermeket hagyok árván, hogyha megöletsz.
Attila pedig azt mondta neki:
-    Ne higgy a hamis híreknek! A hunok királya, az Istennek ostora csak a bűnösöket pusztítja. Te élj tovább békességben. És hogy a tíz lányt férjhez adjad, annyi aranyat adatok neked, amennyit ez a kis szamár elbír.
Mindjárt parancsot adott a vitézeknek, azok meg úgy megtöltötték a tarisznyákat arannyal, hogy a csacsi alig bírta hazáig.

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo