Sarolta fejedelemasszony

– Thietmar krónikája nyomán –

Géza fejedelem felesége, a szépséges Sarolta olyan kemény természetű volt, hogy az urát és az egész országot kezében tartotta. A férfitársaságot asztal alá itta, a lovat úgy megülte, akár egy lovas katona, és egyszer haragjában úgy megütött egy embert, hogy az menten szörnyethalt. Ezért egy békeszerető szerzetes ezt írta róla:
„Bizony illőbb lenne, hogy ez a szép kéz az orsóval vesződjön.”
Pedig ez a kemény természetű fejedelemasszony mindig azon fáradozott, hogy a magyar népet keresztény hitre térítse, és a nyugati népekkel megbékítse. Elhívatta ezért Isten szent életű szolgáját, Adalbertot, és együtt rávették Géza fejedelmet, hogy megkeresztelkedjen. Ugyanazon a napon sok nemes és alacsonyrendű magyar is megkeresztelkedett.
De a magyarok nagy része ragaszkodott a régi hithez, és semmiképpen sem fogadta el a keresztény tanítást meg az új rendet.
Ekkor Géza fejedelem titokban levelet írt a keresztény fejedelmeknek, és megkérte őket, segítsék meg a pogány magyarok ellen. Jöttek hát minden országból a segítő csapatok, még az uralkodók közül is sokan eljöttek, mert látni akarták, miképpen hajtják ennek a vad, fékezhetetlen népnek a nyakár Krisztus igájába.
Géza fejedelem az összegyűjtött csapatokat felosztotta, és az egész országban alkalmas pontokon elhelyezte. Amikor pedig minden előkészületet megtett, hírvivőket küldött az egész országba és ezek kihirdették:
-    Halljad, magyar, halljad! Vedd fel az igaz Isten vallását, és hagyd el a régi hitet. Ezt tette Géza fejedelem, ezt a fejedelemasszony is. Csak így élhet a magyar ezen a földön, csak így üdvözül a lelke a túlvilágon. Aki ebből a szóból nem ért, azt tüstént kardélre hányja a katonaság, mert éppen ezrét hozatták az országba.
Ebből a szóból mindenki értett. Ezért aztán ki félelemből, ki meggondolásból felvette a keresztény vallás szentségeit.
Sarolta fejedelemasszony kereszténynek nevelte fiát, Vajkot is, aki a keresztségben az István nevet kapta.
De akármilyen kemény természetű volt a fejedelemasszony, nem tudta elűzni a pogányságot Géza fejedelem lelkéből. Mert a fejedelem ide is, oda is pillantgatott, egyszerre két istennek áldozott.
Mondta is egyszer a papja:
-    Aki pogányok bálványa előtt áldozatot mutat be, mind elkárhozik.
De Géza fejedelem csak azt felelte erre:
-    Van nekem elég, amit áldozzak. Akkora úr vagyok, hogy két istennek is eleget adhatok.
Adott is jó szívvel mind a kettőnek. Ezzel a népnek is példát mutatott, mert az ő idejében bizony még együtt élt a pogányság a kereszténységgel, ahogy a Szentírás mondja: „Együtt legelnek a farkas és a bárány.”

szozattv


szozat a tiszta hang nyiro pl Fényességes csillagok 1124 trianonest A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf