Áprily Lajos: Gyümölcsoltó

A néma telken láttalak.
Bimbózott sűrűn már a kertünk.
A szíved mély volt és sötét.
Minket kerestél. Nem feleltünk.

Tűz gyúlt a szomszéd fák alatt.
Szélben körülölelt a füstje.
Aztán kék szárnnyal szállt tovább
szagos fűzekre, vízezüstre.

A mozduló erők között
sokáig álltál gyenge vállal.
Tudtad, hogy nincs több fegyvered
ütközni végzettel, halállal.

Aztán gondoltál messze, ránk.
Két csillapító, barna szemre.
Kolostor-csendre Váradon.
Egy kézre. Tán az én kezemre.

S indultál vissza. Vert a fény.
Csodálkoztál: a nap ragyoghat?
A lelkedben, mint drága súlyt,
hordoztad a szelíd halottat.