Páll Miklós: Szerelem
I.
Halk, csendes, őszi alkonyon,
Vallanék neked én szerelmet.
Zokogva zúgó, bús szelek
Viharzó muzsikája mellett.
Felnyitnám szomorú szemem
S átnéznék rajtad messze, messze…
És a könnyem ráperegne
Csókommal együtt a kezedre.
II.
Én rózsa volnék, vérvörös,
Nagykelyhű, drága, dús virág.
Te játszanál velem, s kezeddel
Sok fényes szirmomat szakítnád.
És egyszer jönne valaki:
Egy senki, férfi, szép, magos.
A bíborrózsát lehullatnád,
S kacagnál, míg a lábad rátapos.