Babits Mihály: Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérízü széltől részegen,
a felleg alatt,
harangsodrában a szörnyű malomnak:

       ha szétszakad ajkam, akkor is,
       ha vérbe lábbad a dallal és
       magam sem hallva a nagy Malom
       zúgásán tá, dalomnak ízét
       kínnak ízén
       tudnám csak érezni, akkor is
       – mennyi a vér! –
       szakadjon a véres ének!

Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borongatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
nem az önkény pokoli malmát:

       mert zengek élet száz szele, március
       friss vérizgalma nem tűri géphalált
       zengeni, malmokat; inkább
       szerelmet, embert, életeket,
       meg nem alvadt fürge vért:
       s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
       ez inni való sós vérízü szélben,
       a felleg alatt,
       sodrában a szörnyű Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
múltak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

       én mégsem a gépet énekelem
       márciusba, most mikor
       a levegőn, a szél erején
       érzeni nedves ízét
       vérünk nedvének, drága magyar
       vér italának:
       nekem mikor ittam e sós levegőt,
       kisebzett szájam és a szók
       most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

       ki először mondja ki azt a szót,
       ki először el meri mondani,
       kiáltani, bátor, bátor,
       azt a varázsszót, százezrek
       várta, lélekzetadó, szent,
       nemzetmegmentő, kapunyitó,
       szabadító drága szót,
       hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
       szóljon alleluja!
       mire jön új március,
       viruljunk ki újra!
       egyik rész a munkára,
       másik temetésre:
       adjon Isten bort, búzát,
       bort a feledésre!

       Ó, béke! béke!
       legyen béke már!
       Legyen vége már!
       Aki halott, megbocsát,
       ragyog az ég sátra.
       Testvérek, ha túl leszünk,
       sohse nézünk hátra!
       Ki a bűnös, ne kérdjük,
       ültessünk virágot,
       szeressük és megértsük
       az egész világot:
       egyik rész a munkára,
       másik temetésre.
       adjon Isten bort, búzát,
       bort a feledésre!

                                               1916 (?)

szozattv


szozat a tiszta hang Ősök Napja 2017 plakat 660x929 Esztergom-Nagyboldogasszony templom Shakespeare Szentivánéji álom1 Shakespeare Szentivánéji álom színlap aug202017bazilika vacsztistvan arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo